Ivánfi Balázs itthon

Hát ez nem túl friss cikk de szerencsére történt itthon sok minden a bmx-es életben, ami előbbre kívánkozott. Balázs, Beni , Bobó jelenleg kint vannak a Rebel Jam-en és utána Balázs, itthon marad pár hétre.
NIKE

Nike kérésére összerittyentettem egy kis beszámolót az otthon eltöltött napokról. Először is, hazatérni mindig nagyon jó. Lassan már 4 hónapja nem voltam otthon és nagyon hiányoztak a barátaim, már a vége felé. Sikerült megoldanom, hogy otthon töltsek 2 hetet. Rá kellett jönnöm hogy az eddigi rövid életem során szinte ez volt az egyik legboldogabb 2 hetem. Nagyon jó volt újra látni a haverokat, akárki akármit mond a magyar bmxes közösség elég erős, jegyezni kell és van összetartás… Megérkezésem előtti pár napban eléggé izgatott voltam. Június 4-én, hétfőn érkeztem meg késő este. Aznap este már nem nagyon történt semmi. Másnap elkezdtem felkeresni a barikat… A terv úgy volt, hogy van egy hetem dolgokat intézni meg minden, aztán pedig csinálunk egy 1 hetes GPS-Tourt, aztán vissza Londonba, persze közben 0-24 óra party. Természetesen semmi nem lett az ügyintézésből. Sajnos mikor otthon voltam nem tudtam normálisan bmxezni, mert kiugrott a csuklom még Angliában és nem nagyon akart helyre jönni. Azt hiszem talán kedden vagy szerdán elmentem a Görzibe bicózni, nagyon sokan hülyének néztek de, rég élveztem annyira a bmx-ezést mint abban a pár órában. A vége felé már megérkezett mindenki, aki fontos számomra… Általában addig nem érzi az ember egy-két életkép fontosságát, amíg nem érzi azok hiányát. Például, nem tudom elmondani mennyire sokat jelentett (jelent) csak az, amikor 5-6 barátommal a Görzi előtt ültünk és csak dumáltunk a dolgokról bicózás után. Mikor elhagytam Budapestet kicsit elegem lett, abból hogy sosem történik semmi és kurvára unalmas. Ezek tények, mert pici ország, le van maradva, és szar kezekben van. De van egy-két dolog, ami mégis kivételessé, különlegessé teszi. Ezek az emberek, akik ott élnek. Rengeteg dolog van, ami kiemel minket az átlagból, csak ezt fel kell fogni. Mindig meg kell próbálni a max.-ra törekedni. Sok álomkép tartotta életben a motivációmat a BMX-ben, mióta itt vagyok egy picit realizálnom kellett pár dolgot a fejemben. Itt sem olyan egyszerű, mint gondoltam, dolgozni kell hogy BMX-ezhessem, de legalább megbecsülik azt, idő mire elfogadnak de, sokkal egyszerűbb elbújni kis időre, mert nagyon sok ember van, és nem nagyon foglalkoznak vele. Persze ez hátrány is, nagyrészük kicsit átlátszó és érdek, de ez majdnem mindenhol így van, csak itt több van belőlük. Amíg otthon voltam azt hittem láttam már elég fura embert, ma már tudom hogy ez elég felelőtlen kijelentés volt… Lassan közeledett a várva várt GPS tour. Már régóta szó volt róla és a Csepku Dani kicsi noszogatásával sikerült összehozni. Elején úgy volt, hogy jön a Beni is, amit nagyon sajnálok, hogy nem sikerült összehozni. Egy hét, 5 helyszín, szoros barátok, BMX, BBQ, party. Ezekkel a szavakkal tudnám összefoglalni, ami ebben az egy hétben történt. Nem hittem volna, hogy valaha lesz Magyarországon egy ilyen trails mint ami Egerben, van. Kényelmes ugratók vicces kis pool földből! Minden, ami a fejlődéshez kell… Mellesleg nem hivatal vagy cég kezében van, hanem egy backyard… Tehát este ott aludtunk Eged Dani kertjében, köszi utólag is a vendéglátásért. Másnap Nyíregyháza. Irgalmatlan jó kis pályát hozott össze Horváth Zoli, csak ezeket a droppasztalos fémlapokat felejtené el végre. Nagyon jó lett Magyarország első normális fa poolja. Kár hogy nem itt maradtunk még egy napot. Mindenki gyorsan vegyen egy vonatjegyet és menjen le nyomatni. Este party, életemben nem láttam ilyen kevés embert (Angi?!?!)egy helyen, két kezemen megbírtam számlálni, Králik megdöntötte az egyfolytában telefonálok rekordot, de Csabi se sokkal maradt le. Másnap Debrecen 2 nap. Eléggé leamortizálódott a debreceni pálya de még mindig élvezhető és jó. Este hostel… Másnap lementünk Szolnokra Makipetiék minijébe. Még mindig kurva jó az a mini, és a kertes házuk az még mindig egy csoda, egyszerűen imádok oda menni. Nagyon jót sütögettünk kora hajnalig, beszélgettünk azt csicsi. A többiek még elmentek vasárnap Székesfehérvárra én lementem meglátogatni nagyit vidékre, már nem látott egy ideje. Lassan de eljött az ideje hogy ismét felszálljak a gépre. Nagyon nehéz volt, de egyben tudtam, hogy ha maradok ugyan az lesz 2 hét után, mint februárban, amikor elhagytam az országot. Nehéz feladni az eddigi életedet és egy teljesen ujjat kezdeni, főleg, úgy hogy akik eddig segítettek ezután nem nagyon foglalkoznak veled (aki nem az úgyis tudja!), és teljesen alulról kezded, kibaszott business, de hát ez az élet. Nem vagyok egy matuzsálem, de az elmúlt 20 évben sok embert ismertem meg otthon és a nagy része nagyon hiányzik, meg a családom, de egyébként itt kint nagyon sok minden történik, negatív és pozitív is, pénzt is kapok, ha dolgozom, és legalább minden hónapban el tudok utazni, ami otthon szinte lehetetlen, ha nem vagy pénzes. Más élet, csak te rólad szól, de én nagyon élvezem.
Ivánfi Balázs