2007. márc.24. Szombat este pár pajtasommal a betervezett szombat estébe merültünk tali, séta egy-két sör a friss tavaszi szellőben. Betértünk a Merlinbe ultrahang fesztivált hirdettek oda csupa érdekességgel, de a sznob kulturális tömeg megijesztett minket, úgyhogy Matyi egyedül maradt kis időre, mert ő volt a szonda, aki felmeri a terepet és egy óra önmarcangolás után, feladta és utánunk eredt az Erzsébet térre. Mi hárman arra tartottunk sörözgetve és egy kb. 10 fős kis tini csoporttól, megkaptuk a beszólást (emóóóóóóó-sok az ott fiú vagy lány) az egyik fiú igen szűk nadrágban és tornacipőben volt, na nekünk se kellett több és oda ballagtunk ekkor már síri csend lett a kis utcai vagányok között. Na és ezután jött a klasszikus nem, nem én voltam most miért nekem, meg engem én nem is csináltam semmit, szóval gyorsan túl voltunk, azon hogy miért is meg egyáltalán mi értelme beszólni 10-en évesen 2sőrtől félrészegen beszólni ki tudja kiknek. És aztán úgy kivágni a kis fiuknak magukat a bajból, hogy az ott a Lipi és én is bmx-ezem. Szóval az emofóbiáról ennyit, szarom le hogy ki mennyire szűk nadrágot vesz fel és milyen színű a haja, ha beszólok, ami nem sűrű, akkor valami tartalma is legyen, és ki állok érte, legalábbis megpróbálom.
Szóval ifjú kis éjszakázók kevesebb alkoholt kevesebb balhét és több nevetést kívánok nektek.

Lipták Ferenc