Gastro-trip

Az elhalasztott Hódmezővásárhelyi RBBD rendezvény új időpontján reggel indultunk volna de, az elmúlt hetek esőzése az indulásunkat elhalasztotta pár órával. Így nem 10kor, hanem 2-kor találkoztunk a Népstadionnál. Szabó Laci, Hal, Moharos Csaba, Pulyka András. Első állomásunk egy benzinkút volt, ahol valami színes löttyöt töltött Laci, valahova amit mi mintha értenénk, jól végignéztünk. És végre elindulhattunk Hódmezőre de, előtte beugrunk Szegedre egy kis skatepark látogatásra. Az eső miatt vizes volt a pálya de Csaba megpróbálta egy faággal lesöpörni a vizet, ami igen erőtlen próbálkozásnak tűnt. Laci kérdésére: Mennyire csúszik a pálya? Hal válasza: Kb. annyira, mintha vizes talppal ráállnál a WC ülőkére. Ettől a ponttól követeljük a hivatalos csúszássági mértékegységet vizes WC ülőkében mérni. És méltó helyre tenni az SI mértékegységek közé. Szerencsére a víz felszáradt valamennyire és lehetett használni a pályát. Próbáltam rájönni a szamóca és az eper közötti különbségre és ebbe a világot megváltó problémám megoldásába bevontam a többieket is, aminek az lett a vége, hogy az összes hazai szerencsétlen fiú zene imitátor csapatot felsoroltuk, amibe a szamóca „zenélt”, de csak nem jöttünk rá. Végül Moharos Csaba elsőre rávágta V-TECH. Íme pár a felsorolt zenekarok közül a teljesség igénye nélkül: Téenté, kozmiksz, hepigeng, hiphápbolys, ezek azok, amiket nemcsak megírni bűncselekmény, hanem hallgatni is. A szegedi kiruccanás után elindultunk Hódmezőre de előtte megálltunk a kedvenc szegedi kifőzdénknél és magunka toltunk pár óriási meztelen csiga kinézetű hatalmas palacsintát. Áfonyás-túrós, gesztenyés, sajtos-tejfölös volt a menü és teli hassal és az éjszaka vak sötétjében elindultunk végre az RBBD-re. Felhívtuk a Pál testvéreket hogy, milyen a pálya de lesújtó híreket kaptunk: Nem lesz semmi, mert tiszta sár az egész! Nem gond lemegyünk, és saját szemünkkel akarunk meggyőződni róla. Így hát beparkoltunk a Piros presszó mellé és Pál Kornél oda vezetett minket a pályához, de már az oda vezető úton is összeszedtünk annyi sarat a cipőnkkel, hogy alig bírtunk járni plusz a sötétben nem láttunk semmit. Sajnos rá kellett döbbenünk, hogy így ebből holnap semmi sem lesz. Ezért elindultunk hazafelé de előtte beugrottunk a helyi kajáldába amit, Moharos Csaba egész nap emlegetett, hogy milyen jó nagy és finom burgereket lehet ott kapni. És tényleg akkora burgerek voltak, mint egy cipó meg sem bírtam enni egy egészet, amit nem hittek el a többiek. Ebben a pillanatban hívott fel Benjámin, hogy mondjak neki magyar fiúzenekarokat, mert van egy 3 tagú gagyi csapat, aminek nem jut eszébe a neve. Hát én a tegnapi dolgokat visszaidézve rávágtam, hogy hihhápbolysz, és tényleg az volt csak elfelejtette a nevüket. Hát ez után a kis kitérő után folytatom az irományomat. Vagyis befejezem, mert már ezután csak a hazafelé utazás volt hátra, amit teli hassal a kocsi hátuljában kellemeseket fingva töltöttem, aminek a többiek annyira nem örültek de nekem jól esett. Hogy mikor lesz megtartva ez a rendezvény azt nem tudták megmondani a helyiek de, elengedhetetlen hozzá hogy ez a kurvaeső ne essen minden nap. Ebből a kis kiruccanásból a legtartalmasabb a két hatalmas kajálás volt de az tényleg tartalmas volt.