Hollandia 2

Újabb kis történetemet azzal kezdeném, hogy az elmúlt idő, amelyet az első kiruccanásunk óta itthon töltöttem, nagyon tartalmas volt. Leeroyal sokat beszéltem ezért már nagy várakozás előzte meg újabb elutazásomat. Érettségi előtt vicces hogy belevágtam de, hajt a vérem, fiatalságom nem szabott határt az ész kereteinek. Csütörtökön reggel indult a gépünk. Kareszt felvettük, irány a reptér. Gyors búcsú a családtól, még reggeliztünk egyet a reptéren aztán nagy izgalmak közepette elindultunk a nagy útra. Leeroyékkal a repülotéren találkoztunk. Karesz még az előző utunkon „ismerkedett” össze Nanettel, aki parkban dolgozott, rendes kis csaj. Karesz Nanettel ment haza :) …. Én elmentem Lee nagyszüleihez összeszerelni a bicómat Aranyos nagymami, nagypapi néha napján elmegy autókázni a német autópályákra (280-al) 62 évesen.(vacsi új BMW). Innen Revensburgba mentünk trailselni. Itt elsőre elég fura dolgokat láttam, fedett, fűtött trails szivacsgödörrel. 4 sor volt, az egyik sor elég nagy volt. 3 ugrató (5-6m) az érkezők egymás felé voltak döntve, tehát lehetett x-be menni. 3 kisebbik sor végén kanyar wallride. A szivacs a kicsi és nagy ugratok közt volt. Nagyon nagy volt és nem volt belmagasság para. Mint később kiderült, a pálya a Red Bull Digger terv egyik új hozománya volt, ami most kezd el nálunk is elindulni hála az égnek. Kicsit szokatlan volt de élveztem. Hozzá kell tennem, hogy itt találkoztam nagyon barátságos német montisokkal akikkel, szivacsháborúztunk egy jót és összehaverkodtam Atze „Kamikaze”-val J . Ő az a srác, aki tavaly a vb-én pro-ban indult és mindenki behunyt szemmel nézte, ahogy bicózik de nagyon jó fej srác. Olyan könnyedséggel ugrotta át a nagysor első ugratóját szaltóba és 360ba, hogy öröm volt nézni. Este haza, alvás. Pénteken elmentünk Leevel és családjával Kölnbe bicóztunk egy fullos pályán. Minden volt, ami kell ráadásul hangtalan volt. Nem bicikliztünk sokat + a pálya is majdnem üres volt, de ott volt Wolfgang az oldschool bmx-es, nagyon kedves srác volt, ráadásul nagyon rutinból biciklizett. A pályáról nem sikerült sokat megtudnom. Innen még aznap elmentünk a Promise skateparkba-Heerlenbe. Itt valamiért mindig nagyon szeretek biciklizni, plusz itt találkoztam Karesszal elösször. Csodálkoztam is, hogy még egybe van. Elkövetkező két napban is itt bicóztunk. Szombat délelőtt megkértek Leeroyék hogy segítsek a mini félcső építésben…….. Hozzá láttunk egy a Braun félcső alapján megtervezett mini építéséhez. Lee édesapja szinte mindenhez ért, az önkormányzat pénzéből elkezdtek építeni egy félcsővet. Tökéletesen ügyelt minden részletre, délután visszamentünk a Promiseba. Este elmentünk egy örült techno partiba…. Szerintem az aznapi ruhámat nem fogom még egyszer felvenni.. Másnap kicsit nehézkes volt BMX-ezni. Ugrottam sok előreszaltót, de még nem az igazi. Karesz ugrott hippen szép 270 vázpörit. Leeroy hihetetlen mértékben fejlődik + borzasztóan sok trükkje van. Sikerült találkozni kevésbé kedves francia bmx-esekkel. Vasárnap este talán életemben ennyit még nem nevettem egyszerre. Kosaraztunk a skateparkban az ívek közt, hogy kitud mandinerbol, rögbi labdával kosarat dobni. Hát nem valami könnyű. Emiatt kicsit későn feküdtünk le. Mivel nem nagyon kameráztunk eddig, megbeszéltem Leeroyal hogy a hátralévő időben ezt bepótoljuk. Mint ahogy ilyenkor lenni szokott egyikünknek se ment igazán, Lee nem is bicózott, 3-4 óra magasságában el kellett mennünk, mert kibérelte egy-két göris a pályát és előtte fel kellet mosniuk. Jobb dolgunk nem volt, ezért visszamentünk Revensburgba. Sokkal jobb volt trailselni, jó volt. Nagyon sok montis volt, e nagyon jó fejek voltak. Este volt még egy ingyen vacsink a Kibbuts nevű étteremben, mert összevesztünk a futárfiúval, aki bevándorló volt, és nem volt valami kedves, de a főnöke rá parancsolt. Ott találkoztunk gördeszkás Ahmedekkel.. Ezután haza mentünk, és a helyi specialitásoknak köszönhetően mély álomba szenderültem. Reggel felkeltünk és elmentünk a reptérre. Karesz kint maradt még Nanettel, azt hiszem még 1 hétig. Összegezve kösz megint Lee Family, meg mindenkinek a kedvességet. Elváltunk, könnyes búcsú, de még kint Düsseldorfba, ahonnan a gép indult, megkajáltam a mekiben(érdekes mi) majd haza értem kissé fáradtan.

Ivánfi Balázs