Egészségügy 2.

Eddig sem volt túl jó véleményem a hazai egészségügyröl de most méginkább egy viccnek tartom. Van egy kis duzzanat a torkomban már évek óta, ami kb fél-egy évente bedagad 1-2 napra és nem tudok tölle rendesen nyelni, olyan mintha lenne még egy ádám csutkám. Nyugalmi állapotban akkora mint egy borsószem és csak akkor lehet észre venni ha kitapintom mert nem látni. Eddig lusta voltam elmenni dokihoz vele mert világ életemben utáltam várni, pláne orvosnál. És oda is csak akkor megyek ha már tényleg nagy gond van. Hát most az volt ez a cucc bedagadt akkorára mint az ádámcsutkám és enni, inni, nyelni, aludni sem tudtam mert ezek mindegyike fájt. Na gondoltam eljött az idö, hogy elmenjek vele dokihoz mert ez már nem viccel. SZTK Fül-orr-gégészet 5.em várakozás behivnak megnéznek, 4.em röntgen, vissza az 5.em, innét a 6. emelet a fogászatra, majd újból az 5.re ahol kapok egy beutalót a szájsebészetre a korházba. Na hurrá mehetek haza mivel a korházban 8kor kezdödik a rendelés. Eddig kb. 3 órát voltam az SZTK-ban. Másnap reggel kelés 6:00 kor, gondoltam csakazértis korán ott leszek, végeznek velem és mehetek haza. Sikerült megtalálnom nagynehezen a szájsebészetet mert ugyebár mindig annak a dolognak van kiírva a legkisebb betükkel a neve amit éppen te keresel és ha a táblát még egy bokor is jól eltakarja úgy még nehezebb megtalálni. Nem gond legalább megvan. Fél 8 én vagyok az elsö, kicsit furcsa volt a helyzet mert ebben az épületben 2 dolog volt a terhesgondozás, tanácsadás és a szájsebészet. 8 óra nyillik az ajtó hurrá mehetek is, de nem mert az orvos még sehol csak a nővérek vannak még itt, 8:15 megérkezik az orvos is szép nyugisan, köszöngetés, dumcsi, miegyéb. Na talán még idén elkezdik a betegeket is vizsgálni gondoltam. Elkezdik behívni a betegeket de nem ám én vagyok az elsö, hanem elöttem még behívnak 5-6 embert mivel Ők valami csoda folytán elöttem érkeztek csak nem láttam öket sehol és ha nem várják ki a sorukat tán bele is halhatnak. De 2 beteg behivása között 10-15 perces beszélgetések szűrödnek ki arról, hogy milyen jó Angliában mert sokkal jobban keresnek illetve rövid gazdasági informáciokat is hallhattunk az Angol font árfolyamáról, váltásárol. Na végre én kerülök sorra, jön a kérdés mi a baja? Mivel oda adtam a beutalómat amire rá van írva nem értem minek kérdezik meg. Elmondom nekik megmutatom ha kell még le is rajzolnám, csak kezdjenek el már vizsgálni mert 2 napja nem alszom rendesen és kicsit nyűgös vagyok már. Ha hozzá érnek a daganathoz akkor eléggé fáj ezt közöltem is mire doki belenyúl a számba, lenyúl a nyelvem alá és elkezdi nyomogatni keresi a helyet és közben nem kicsit nyomogatja mire hangot adok ebbéli nem tetszésemnek de csak nehezen mert a keze még mindig a számban van és még vagy 2 orvosi kis tükör. Erre jön a szimpatikus válasz "ugyan már nem fájhat mert, úgy nyúltam magához mint egy szűzlányhoz". Ekorra a már beszélni is alig tudtam már, mert a nyelvemet mozgatni is fájt már. Hívnak egy másik dokit akitől is megkérik nézzen bele a számba, mert szerintük ez nyálmirigy gyulladás de azért nézze meg. Odajön nem zavarja, hogy nincs rajta gumikesztyű, simán belenyúl a számba, oké, hogy öt nem zavarja de engem már annál inkább. Most egy fiatal orvost hinak oda, hogy állapítsa meg mi lehet a bajom. Rajta már volt gumi kesztyű szerencsére, csakúgy röpködnek a latin kifejezések amiből semmit sem értek de nem is érdekel csak ne fájjon már, ha ezen múlik beszélhetnek akár szuahéliül is. Most jön az elsö meglepetés! Közlik, hogy műtét és feküdjek be most. Mire én közlöm, hogy nekem senki sem mondta, hogy ma nekem be kell feküdnöm és egyáltalán nem készültem igy ma reggel mivel azt mondták csak hogy itt a beutaló ott majd kivizsgálnak rendesen mert nállunk nincsennek hozzá gépek, meg miegyéb. És mi az, hogy műtenek? Én kis naiv gondoltam adnak tablettát (antiduzzanatodium) szirupot(kizárolag valami ihatót mert keserü vackokat nem fogok inni) legroszabb esetben injekció, de műtétre egyáltalán nem gondoltam. Kis döbbenetemből felocsudva jön a másik naiv kérdésem oké ha mütik kivülröl vagy belülröl? Mert ugyebár ha felvágnak akkor nem mindegy, hogy a varratok a szádon kivül vagy belül lesznek. Kivülröl jön a megnyugtató válasz. Hurrá de jó,legalábbis jobb mintha belülröl. Kapok egy újabb papirt és közlik, hogy menjek át egy másik épületbe de elkisér az egyik fiatal doki csak várjak egy kicsit kint. Oké kimegyek várok 2-3 percet és már mehetünk is. Másik épület, másik ajtó, másik orvos. Szerencsére itt nincsen elöttem senki, ez biztató de az elöző helyen sem volt mégsem végeztem gyorsan. Beülök a székbe itt is egy fiatal, férfi orvos van akinek az első kérdése mi a baj? Neki is oda adtam a papirokat amikre rá van irva a bajom de elmondom neki is igaz kicsit nehezen mert már nem nagyon tudom kinyitni a számat. Belenyúl Ő is, szerencsére Ő is gumi kesztyűben nézelödik, kérdezget mire hívja ö is a főorvosnőt. De jó valaki még nem látta a számat belülröl? Doki nő jön és kérdez, mi a baja? ANYÁD, BASZD MEG OTT A KURVA PAPIR AZ ASZTALODON NÉZD MEG! Gondoltam magamban de neki is elmondom szépen van egy izé a nyakamon és fáj ennyit tudok, de kaptam egy csomó papirt. Megnéz, tapogat, keresgél, nyulkál, fáj, nagyon markolom a karfát. Behív Ő is egy másik orvosnőt, akinek feltétlenül meg kell néznie. De nemcsak néz hanem Ő is belenyúl a számba, de öt sem zavarja, hogy gumikesztyü nélkül. Eddig 6 orvosból 2 nem vett fel gumikesztyűt. Csak remélhetjük, hogy a műszereket azért fertötlenitik. Átküldenek ultrahangra egy másik épületbe. Sürgösségi eljárással, mert gyorsan kell az eredmény. Megint kapok egy papirt és irány az ultrahang, ami elméletileg már kimutatja mi is van a nyálmirigyemmel. Ami persze, hogy 4 éülettel hátrébb van, szerencsére ez nem a János kórház ami egy domboldalon van. Hurrá megtalálom az ultrahangot, odaadom a kis papiromat, és erre jön a kérdés: maga idöpontért jött? ANYÁDÉRT JÖTTEM!!OTT VAN A PAPÍRON MIÉRT JÖTTEM. De ezt sem mondtam ki csak gondoltam. Mondom neki miért jöttem, és közli velem,hogy ezt buktam mert nincs ráirva, hogy sürgös a dolog és max idöpontot tud adni. Fogom a papirt vissza az orvosnőhöz elmondom neki, hogy kell rá irni még valamit mert aggodig egy banya az ultrahangon. Ráirja, visszaadja, visszamegyek, elfogadja, leültet és várok, hogy szabad legyen a vizsgáló. Odabent meglepetés ér, ez az elsö hely ahol tudnak olvasni, miután oda adtam a papiromat egyböl tudták mit kell csinálniuk semmi felesleges kérdés, bekenik a nyakamat egy kenöccsel és érzéssel elkezdenek vizsgálni azzal az izével. Kész, kiküld, várok, lelet kész, oda adja, visszamegyek a doktornőhöz a leletekkel. Hát ezen sem látszik semmi közli velem de no para mert most aztán megvizsgál. Elövesz egy kb 10 centi hosszú valamit amiröl megnyugtat, hogy nem tű hanem csak egy szonda, amit szépen le fog dugni a nyálcsatornámba és ott keresgél vele, valami nyálkövet. Nem elég, hogy benne van két kézzel a számban amitöl iszonyatosan öklendezek, plusz elkezdi ledugni még ezt a valamit is. Öklendezés, karfamarkolászás de csak bal kézzel mert jobb oldalt nincsen. Már pár perce gyötri a törékeny testemet mire közli, hogy ezzel nem tud lenyúlni elég mélyre, úgy hogy szépen most elkezdi megprobálni manuálisan kinyomni a felgyülemlett valamit visszafelé. Mármint elkezdi nyomogatni izomból a daganatot és akkor szépen a benne lévö dolog kifolyik a nyelőcsövemen keresztül a számba. Ez azért is volt ijesztö mert ha márcsak egy ujjal finoman hozzáértem akkor legszivesebben üvöltöttem volna. Na essünk neki, kezemet ökölbe szorítom és mindenféle abnormális hangokat adok miközben "lefejik" ezt a valamit, vagyis próbálják, mert nem sok jön belőle. Pár perces kínzás után közlik most már nyomatékosan, hogy műtét és be kell feküdnöm szépen, írjak alá mindenféle papirokat, ha beleegyezek a műtétbe. Oké aláírok mindent, persze miután a segéd doki kilép a freemailböl és kitölti a kitöldentöket a számítógépen. Mondom, hogy nem vagyok úgy készülve, hogy be feküdjek mert semmit sem hoztam magammal mivel, úgy volt, hogy csak kivizsgálásra jövök. De semmi gond, hazamegyek becuccolok (papucs, köntös, stb...) és jövök vissza délután. Addig menjek el a nővérekhez és megmutatják hova kell majd feküdnöm és egy kis papirmunkát is el kell ott intézni. (nem mintha eddig nem egy egész erdöt kellett volna kivágni ahoz a papir mennyiséghez amit ezidáig felhasználtak miattam) Na fogom magamat szépen hazamegyek telepakolom a hátizsákomat, figyelve a kórházi koszt mennyiségét és minőségét, megfelelö élelmet veszek magamhoz, hogy az életben maradásomhoz nélkülözhetetlen mennyiség és persze a minöség (mert hiába van 40kiló spenót, dinnye, körte, gomba az asztalon ezeket akkor sem enném meg ha kötelezö lenne) De végül is tök mindegy mit viszek be enni még mindig nem tudok a daganat miatt, egy banán legyűrése a torkomon kb 30 percig tart. Na akkor vissza a kórházba, bejelentkezek az ápolóknál, elfoglalom az ágyamat, bepakolok a szekrénybe és észre veszem az ágyam mellett az ebédet amit kitettek nekem mert nem voltam ott. Hát gondoltam belenézek mit is adnak, tyúk hús leves, brassói aprópecsenye, sajtal sonkával töltött rántott borda, túros palacsinta vanillia öntettel és gesztenye püré, helyett valami kiderithetetlen fözelék féle barnás sárgás színben valami húsféle a közepén és valami szines lötty aminek az alján valami szines dolgok vannak, ez lenne a leves. Hát eddig sem tudtam enni de ezek után ha tudnék sem akarnék. Szobatásakkal köszönés, ki miért van bent, mikor jött, mikor megy és hasonló kötelező udvariassági jopofaságok. Ezek után jelenésem van a növéreknél (sajnos itt nem Michell Wild a nővérke, mint a TV2-n) a kötelező vizsgálatok vérnyomásmérés, alergiás vagyok-e valamire, stb... Ezek után újra jelenés a dokinőnél aki újból ledugja azt az izét a számba és megint nyomogatja a daganatot ami most sem kellemesebb mint pár órával ezelött. Valami kenőcsel bekenik a nyakamat és bekötözik. Ez majd jól leviszi a daganatot mert ez valami mágikus párakötés. És ekkor közlik mivel ma péntek és itt a hétvége hétfön húsvét ezért legközelebb kedden mütenének. 4 nap a kórházban úgy, hogy semmit nem csinálnak velem. Ez remek! Vissza küldenek a kórterembe hogy majd holnap kötést cserélnek és megint bekenik ezzel a kenőcsel. A kórteremben 4 idősebb és egy fiatalabb férfi volt és végig kellett hallgatnom a haltenyésztés, sziklakert épités, nyúltartás összes rejtelmét szépségét és hátulütőit. De van tv a folyóson legalább azt nézhetem addig sem kell mindenféle olyan dolgot hallgatnom és jópofát vágnom hozzájuk amik egyáltalán nem érdekelnek. A tv-ben szokás szemét megy az RTL esti vackai fókusz, legyen ön is milliomos, és az elmaradhatatlam barátok közt. A fiatal gyerek persze minden hírhez tudott valmi kis sztorit hozzá fűzni, úgyhogy ott sem unatkoztam és megtudtam, hogy Ő régen hatalmas rapper volt és elmagyarázta nekem a külömbséget az east és a west coast között. Megmutatta a kézjeleket is ami a két partra jellemzö ebben csak az a gond, hogy én már akkor hallgattam rap zenét amikor Ő még az oviban Halász Juditra csápolt illetve az egyik parti kézjel a metál villa volt meg, hogy mennyire tiszteli Majkát a nagy magyar rappert. Ez az este felért egy agymosással ennyi hülyeséget rég halottam. Hát az elalvás sem volt egyszerű eset, mivel két ember horkolt a szobában és az egyik melletem feküdt persze a hangosabb, hallottam már pár embert horkolni de eddig ez vitte a fődíjat. Hallgattam vagy 2-3 órán keresztül mire eltudtam aludni. Reggel 6-kor arra ébredek (6-kor érted reggel 6-kor mikor 10 elött nem is szoktam nagyon kikelni mostanában az ágybol),hogy hömérö, meg vérvétel, a tűtől alapból parázok, nemhogy ébredés után 2 percel, és a kezembe nyomnak egy kis üveget hogy kell nekik a vizelet minta úgyhogy hajrá pisilni. Ekkor veszem észre hogy a daganat kb a fele a tegnapi méretnek és már tudok nyelni tehát ehetek egy kis szuper korházi kosztot reggelire. De elötte kidobom nekik a pisit és leteszem a folyosóra a kiskocsira a vérem mellé, az már mellékes, hogy a vizelet mintás üvegen nem volt kupak és kb 3 órán keresztül ott volt örizetlenül a folyosón, szerencsére ez nem az olimpia úgyhogy nem parázok, hogy galád japán atléták beletesznek anabolikus szteroidokat a vizeletmintámba de azért legyen már egy minimális biztonság, higiénia egy kórházban 2005-ben, nem hiszem, hogy ez lenne az EU szabvány. Reggeli ezekután fantasztikusnak igérkezett 2 darab zsömle és hozzá 3 darab felvágott vagyis felvágottnak nevezett izé. Kaja után fürdés és borotválkozás mert ez a kenöcs amit rámkennek nem szereti a szőröket. A fűrdő kellemes meglepetés volt, ez volt a legnormálisabb helység eddig. Utánna jelenés a doktornőnél, hogy újra bekenjen ezzel a csoda kenőcsel. Meglepő volt azt tapasztalnom, hogy most semmire nem kellet várnom, minden mindenki ott volt ahol lennie kelett és tette a dolgát. Doktornéni most nem az volt mint tegnap, nem baj igy legalább a 123. doktor is belebámulhatott a torkomba. Na ezzel is megvagyunk, szép kötés ismét a torkomon és most jöhet megint a semmittevés és az ágyban fekvés mind addig amíg le nem megy a daganat mert addig nem operálnak meg amig be van dagadva. És ekkor mint valami isteni szikra rájöttem, hogy nehogymár egy orvos mondja meg nekem mikor feküdjek be a kórházba, szépen hazamegyek mert feküdni otthon is tudok és mivel kedd előtt nem vágják fel a torkomat igy nem láttam sok értelmét annak, hogy ott feküdjek még 3 napig. Ezt persze jóval szelidebb formában közöltem a doktornővel és Ő erre azt mondta, hogy oké rendben menjek haza és akkor kedden jöjjek vissza. Mondjuk ha azt mondja, hogy nem mehetek haza akkor is hazamegyek. Hátizsákba összeszedem a ruháimat és búcsút intek a szoba lakoknak. Végre mehetek haza, sok volt ez az idö a kórházban. Semminél sem vágyom jobban mint a saját ágyamban aludni és horkolás hallgatása nélkül. Végre újra itthon ennek örömére lefekszem aludni, hogy kipihenjem a kórházi semmit tevést. Estére a daganat teljesen eltünt mármint úgy teljesen ahogy már kb 10 éve megvan egy apró kis csomo lett az egész, ennek örömére miután felkeltem jól tele ettem magamat. Vasárnap, Hétfö (tojásos, sonkás, locsolós) Kedd és végre mehetek vissza a kórházba, persze nemám reggel 8-ra mert akkor még böven pihentettem a nagysemmittevésben elfáradt testemet. Szépen nyugisan 3-ra besétáltam a kórházba hátamon megint a hátizsákkal, kórterembe be, lecuccolok és szépen oda megyek a váróhelységbe, várok, várok, várok... Egyszer csak kijön egy növérke és megkérdezi mire várok? Hoppá egy értelmes kérdés, mire vár egy ember a kórházban egy váróteremben, hát szerintem arra hogy behívják. Mondom neki, hogy hát jöttem vissza és várok valami dokira aki megmondja mi lesz most, mikor mütenek, mennyi ideig tart, mikor mehetek haza stb.... Erre jön a nem egyszerü válasz: "Már hazament minden orvos úgyhogy jöjjek vissza holnap reggel 8-ra" 3 órakkor nincs már bent egy orvos sem a szájsebészeten. Mi ez? Kórház vagy társadalmi munkában végzett orvosi ellátásnak nevezett akármi. Hát ennek ismét nagyon örülök tehát mehetek ma is haza mert csak ezért, hogy másnap reggel 8-kor lásson a doki nem fogok bent maradni. Hátizsák megint fel és irány haza. Szerda reggel 1/2 8-kor már ott vagyok. Megint hátizsák telecuccolva be a kórterembe ott pedig megvárom amig a vizit eldönti mi van, lesz , volt velem és hogy hajlandóak megműteni még az idén. De elötte levesznek megint vért, hogy megállapitsák a vércsoportomat, mondom a növérnek, hogy 2napja már 3 kémcsővel, mire jön a megdöbbentő válasz: az máshoz kellett és ezért kell külön levenni még 2 kémcsővel, hogy kiderüljön milyen a vércsoportom. Manapság egy csep vérböl kimutatják, hogy milyen örökletes betegségeim vannak, mikor használtam kábitószert és egy csepp vérböl elméletileg már klónozni is tudnának de akkor minek ennyi vér egy vércsoportmegállapitáshoz, ráadásul egyszer már vettek vért nem is keveset. Megérkezik a vizit orvos, orvos hátán,,odalépnek hozzám és megkérdezik, hogy én hol voltam. Elmondom nekik az eddigi sztorit, de nemértem az orvosok nem beszélnek egymásközött nem nézik meg a papirokat, akkor meg minek irják meg öket??? A legfőbb doki teljesen megsértdődik azon, hogy hazamentem és azt mondja hogy menjek ki és utánna elviharzik. Nagyokat pislogok és nem értem miröl is van szó. Megsértődött és nem fog megmüteni?Kérjek tőle bocsánatot vagy mi van? Kimegyek a folyósora és várom, hogy most mi lesz várok, várok, várok, közben megérkezik a reggeli 1 briós és 1 zsömle és 1 kis lekvár, hát ez nem valami sok ettől elhizni nem fogok. Jól bereggelizek és várok, várok, várok. Visszamegyek a kórterembe ahol éppen egy műtétre váró férfit két növérke szépen bekatéterez, mivel hosszú lesz a mütét szüksége lesz a kis csöre és a végén a zacsira hogy abba pisiljen. Nem lehet valami kellemes amikor feldugják azt a csövet a farkamba. A pasi ekkora már úgy el volt kábulva az alataótól hogy lábra sem bírt állni de azért arra volt ereje, hogy elegánsan egy boritékot csúsztat annak a zsebébe aki elviszi őt a tolokocsival a műtöbe. Hirtelen valami csoda révén behívnak a dokik és elkezdenek leszidni meg vizsgálni. Közlöm, hogy a daganat eltünt mármint akkora mint szokott lenni. Megnézik és közlik, hogy ez bizony nem tünt el ez még ott van. Én meg mondom, hogy ez ekkora már 10 éve és ilyen amikor normális, mire jön a frappáns és gyors válasz: ez igy nem normális. Közben közlik, hogy addig nem műtenek amig ez teljesen el nem tünik, jöjjek vissza 4 hét múlva hátha addigra eltünik. Ez remek és ha végig bent vagyok és úgy közlik, hogy hazamehetek akkor biztos üvöltöttem volna. És most végre közlik, hogy 1 hétig kell majd bentfeküdnöm. Erre én, hogy az ki van zárva, bejövök, felvégják, kiveszik, összevarják és szépen hazamegyek. Az egyik doki közli, hogy ez a szabónál van nem a kórházban, itt csövek fognak kilogni a nyakamból és nem fogok tudni sehova menni. Hoppá egyre jobb kilátások, csövekkel a nyakamban csak háton fekve tudok az ágyban feküdni, úgy meg nem tudok aludni. Elmondtak még minden féle dolgot arról mikor mit kell csinálnom műtét elött, mikor kell jönnöm meg hasonlók. 1 hét fekve egy kórházban ennél rosszabbat el sem tudok képzelni. Remélem addigra mire befekszem valami csoda révén 100000000000000 milliárd forint plusz bevétele lesz az államnak amiböl 10%ot az egésszég ügyre fognak költeni. A következö felvonás április 28.án lesz.