Egy kellemes vasárnapi délután elindultam kedvenc fedett skateparkomba, a God Speedbe.Mivel a tervezetthez képest késve tudtam elindulni, és mivel ilyenkor minden perc drága,már nem veszodtem azzal, hogy vegyek valami kis ennivalót és innivalót. Gondoltam, megveszem ezt mind kint a parkban, legalább ezzel is gyarapítom a bevételüket. Így mindenki jól jár!Megérkezésemkor a szokásos "vasárnapi társaság" volt jelen. Ami persze nem azt jelenti, hogyismét egy unalmas délutánnak nézek elébe, hanem azt, hogy kicsiny hazánk bmx-es társadalmának krémjével koptathatom együtt a gumit. Nem is volt semmi gond. Éppen addig a pontig ameddig nem lettem. éhes.Gondoltam kihasználom a büfé adta lehetoségeket és kajálok egy hatalmasat. Belépve a büfé helységbe,láttam, hogy a szoke lány aki ki szokott szolgálni, éppen csocsózik egy fiatal sráccal. Türelmesen megálltam a kiadó ablak elott. Vártam. Ok öfeledtem belemerülve a csocsó izgalmaiba,észre sem vettek, vagy nem is akartak. Vártam tovább.....mire megszólalt a lány:-Kaja nincsen!a srác nagy gyorsan rá is kontrázott:- Megettük mind! Gondoltam csak én lehetek ilyen peches.Vissza is indultam a többiekhez, amikor eszembe jutott, hogy azért lehet itt venni csokit és üdítot is.Ismételten irányt váltva beléptem a büfébe, és megkérdeztem, hogy van- e csoki és üdíto. - Az van, csak várj,ameddig lejátszuk!!! hangzott a válasz, nem valami udvariasan. Mondtam: OK! én is vissza ugrok,a hátizsákomhoz pénzért! Így is lett! Visszaértemkor még mindig játszottak. Gondoltam belonek egy gólt és már jön is az áhított élelem. De NEM! Csak néztem ki a fejembol, miközben gól, gólt követett.A harmadik gól után gondoltam hangot adok azon aggodalmamnak, hogy ha nem kapok gyorsan valamit enni, akkorúgy leesik a vécukor szintem, hogy nemhogy bicajozni, de még haza vezetni sem fogok tudni. Mivel láttam, hogy személyem,és várakozásom nem éppen hatja meg oket, odaszóltam:- Nem lehetne kiszolgálni esetleg??? - Mondtuk, hogy várj ameddig lejátszuk nem?- hangzott a gyors válasz. Mire reagáltam is - Ezt ti most komolyan gondoljátok, hogy ez így van rendjén?- a válasz nem sokat váratott magára, és mind a két félszájából ugyan azon mondat hangzott el: - Persze, ez így van rendjén!!! mely kijelentést heves bólogatás kísért,miközben fel sem néztek a gólzáporból. - Fontos itt szopatni az embert? kérdeztem, már egy picit hevesebben.- Mondtuk, hogy várjál, mire lejátszuk! ekkor már felnéztek a játékból, és arcukon is a nem tetszés jeleit véltem felfedezni.Kezdtem úgy érezni magamat, mint valami rossz western filmben, amikor a fohos belép egy ismeretlen város,nevenincs ivójába, és a helyi nagymenok nem szolgálják ki míg a zsuga partynak vége nem lesz.Na de ez nem a vadnyugat, és nem is egy kocsma, de leginkább nem 1800at írunk, a kommunista uralomnak is vége...mivé lett ez a világ??? Mikor fogyasztói társadalmunkban minden egyes forintnak meg van a helye, fizetni szeretnék és nem kell a pénzem? Ráadásul én vagyok a hülye? Na ezt már neeeeeee.... ráadásul akik hülyének néznek minimum 10-12 évvel fiatalabbak nálam! Ekkor már eluralkodott rajtam a düh....gyorsan rendre utasítottam oket, egy kis testi fenyítést kilátásba helyezve, ha nem fog megtörténni az, aminek minden szó nélkul meg kellett volna. Egyszeruen hihetetlen...elindúlt a folyamat...kaptam csokit, ice teát, még fizethettem is érte! Hozzá jutottam ahhoz amihez szerettem volna, desajnos más is belopódzott ezen termékek mellé: a fölösleges IDEGESSÉG! Utánna már hiába akar az ember önfeledten gyakorolninem megy. Legalábbis nekem NEM! Így lett egy kellemes vasárnapi bmxezésbol, egy fölösleges feszültséggel fuszerezettfelejthetetlen délután, melyet minimális kötelességtudattal el lehetett volna kerülni!Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne menjetek többé a GS-be gyakorolni, ettol nem lett a GS rosszabb hely, semmi nem változott,csak bennem.... Mostantól jobban odafigyelek az idobeosztásomra, hogy legyen idom szendvicseket készíteni, és teát fozni magamnak, ha ismételten oda megyek!!!

Pap Lukács

Bejelentkezés