Kogler Feri és a magyar egészségügy

Segíts Nike! - így kezdődött minden,azon a hétköznapinak tűnő vasárnap a godspeedben.Mondom magamban,ki ez a majom aki ordít....Lenéztek a boxról és látom,hogy a Feri fekszik a földön és nyög. Látom hogy rossz vége lesz ennek,és bámultam tovább,mi sül ki ebből. Ordított,hogy a válla, a válla nagyon fáj.Szinte már vártam hogy a cuki kis polója mikor fog átvérezni. De nem jött a vér. Nem is értettem... pedig a feri szereti pedig a horrorjeleneteket. Kezdtek gyűlni az emberek,mint a villamosgázolásnál a körúton. Peti a háttérbe már a mentőket hívta.... És csak vártunk, vártunk,vártunk és vártunk... Peti telefonálj mégegyszer! - vártunk és vártunk.... És Peti 3-harmadszor is telefonált.....Közel egy óra múlva kiérkeztek a mentők, amire főhősünk már teljesen átfagyva, az ájulás szélén fogadta az orvostudomány kötelességtudó alkalmazottait.
                                                                  
A három mentőorvos Fecókánk fölé hajolt, és csak nézték lankadatlanul. Csak nézték. És tanakodtak még egy 10 percet, hogy mi is ilyenkor a teendő. Rádöbbentek, hogy barátunk nem szinészkedik, ugyhogy beadták neki a morfiumot... Ettől már minden rendben volt a fejében.... Kötözgették jobbra balra,káoszkodtak keményen, az egyik Úr majdnem megverte hőn szeretett Brutálbalázsunkat, aki felrugta a Kecskemárk sörét szegény haldokló Fecára. Igaza volt,de a hangnem nem stimmelt. Összecsomagolták végül és berakták a mentőautóba, ahol a kedves orvoslányka azzal traktálta szerencsétlen szegény Szaltóst, hogy lehet hogy soha nem lesz már normális a válla... Ezt a pillanatot, amit ott átéltem nem kivánok senkinek, hogy átélje. Feri nézett ki az ablakon.. a fájdalomtól és csillapítótol meg se tudott szólalni,de felfogta amit az orvos mond, és szótlanul, mereven csak egy könnycsepp folyt végig az arcán..... Szóval egy kissebb labirintusjáték után beértünk a Jánoskorház baleseti ambulanciájára. Ahol egyből kezelésbe is vették. Visszatették a kezét,és minden rendben volt. A korházban is vicces volt a szitu... Beértünk és az első kérdése Mr.Doktornak az volt, hogy ezt miért nem látták el a helyszínen,mert ez olyan ügy... Erre kiborító válasz jött az egyik mentőorvostól: -Mi nem értünk ehhez,ez nem a mi dolgunk... (akkor miért orvos,és miért nem sofőr..na mind1) A főorvosúr miután visszarakta Feca vállát elküldte röntgenre. Megröntgenezték (ezúton üdvözlöm feri nevében azt a nagymellü asszisztensnővérkét) és mondták neki, hogy várjon, majd kiadják az eredményt. Leültünk, vártunk beszélgettünk. Fél óra elteltéve, kicsit idegesen kopogtattam be mindenhova,és kérdezgettem mikor is mehetünk má' haza... Mondták, hogy még egy kicsit várni kell... Vártunk mégegy félórát, amikor pofátlanul bekopogtam a főorvosúrhoz...